Bakos Tamás

dr HAULISCH LENKE: BAKOS TAMÁS KERTJEI ÉS HÍDJAI

A kiállított kollekción végigkísérhetjük rövid művészi alakulását a papíron való rajztól egy saját készítésű, merített szerves anyagon folytatott alakító munkálatig, mely utóbbi még mindig magában foglalja a rajz műfaját is, de valójában új, félig kétdimenziós, félig háromdimenziós, talán leginkább a festett domborműre emlékeztető, egészen sajátos meditációs tárgyat hoz létre. A kezdetben organikus rajzi struktúrák finom hálójából szőtt „kert”-motívumoknak később az organikus merített anyag nem csupán a hátterét szolgáltatja, hanem a rajzzal és színekkel együtt maga is alkotóelemévé válik a kompozíciónak.

Bakos Tamás műveit a természet inspirálta, történetesen az a családi kert, amely lehetőséget nyújt számára rohanó, zaklatott életünkből való elvonulásra, a külső és belső természet összhangba hozására, szemlélődésre. A kert olyan elvonatkoztatásban kerül műveibe, hogy mikro- és makrokozmoszra egyaránt utal. A megnyíló és összezáródó elliptikus alakzatba szervezett struktúrák éppen úgy kelthetik egy vándorló és változó sejtmag asszociációját, mint távoli galaktikák csillagködjeniek mozgását. Első pillanatra a századforduló művészete sejlik fel lapjai mögött, a bécsi szecesszió geometrizáló dekorativitása, valójában azonban mondanivalója, a létrehozás folyamatának meditatív elkülönülése ellenére sem rokon a századfordulón születő pesszimista modern szubjektivizmussal.

Bakos Tamás képei kétségkívül maiak, olyan értelemben, hogy a századforduló utáni, 1920 körüli, éppen a Jugendstillel szemben létrejött konstruktív törekvések társadalmi vonatkozású gondolataitól, és a hatvanas évek kinetikus-strukturalista áramlatának kozmikus ihletettségétől nem idegenek. Az utóbbira emlékeztetnek leginkább, annak ellenére, hogy építményei esetleges, organikus formákból esetleges és mégis törvényszerű képződményeket hoznak létre Bakos Tamás művei nem nyitottak, utánozhatóak és folytathatóak, mint a strukturalizmus képviselőinek alkotásai, - hanem organikusan zárt, bár mozgásban lévő, egyéni kézjeggyel létrehozott rendszerek. Azt is mondhatnánk, hogy a neoavantgard egyik konformitásra hajló irányzatának sajátos változatát látja el a személyes mondanivaló díszeivel.

Kertjei öntörvényűek, de nem elzártak. Hidak vezetnek belőlük más kertek felé.

ÚJ ÍRÁS 1988