Olvadás
A Kút és a Hold

dr HAULISCH LENKE: BAKOS TAMÁS KERTJEI ÉS HÍDJAI

A kiállított kollekción végigkísérhetjük rövid művészi alakulását a papíron való rajztól egy saját készítésű, merített szerves anyagon folytatott alakító munkálatig, mely utóbbi még mindig magában foglalja a rajz műfaját is, de valójában új, félig kétdimenziós, félig háromdimenziós, talán leginkább a festett domborműre emlékeztető, egészen sajátos meditációs tárgyat hoz létre. A kezdetben organikus rajzi struktúrák finom hálójából szőtt „kert”-motívumoknak később az organikus merített anyag nem csupán a hátterét szolgáltatja, hanem a rajzzal és színekkel együtt maga is alkotóelemévé válik a kompozíciónak.

Bakos Tamás műveit a természet inspirálta, történetesen az a családi kert, amely lehetőséget nyújt számára rohanó, zaklatott életünkből való elvonulásra, a külső és belső természet összhangba hozására, szemlélődésre. A kert olyan elvonatkoztatásban kerül műveibe, hogy mikro- és makrokozmoszra egyaránt utal. A megnyíló és összezáródó elliptikus alakzatba szervezett struktúrák éppen úgy kelthetik egy vándorló és változó sejtmag asszociációját, mint távoli galaktikák csillagködjeniek mozgását. Első pillanatra a századforduló művészete sejlik fel lapjai mögött, a bécsi szecesszió geometrizáló dekorativitása, valójában azonban mondanivalója, a létrehozás folyamatának meditatív elkülönülése ellenére sem rokon a századfordulón születő pesszimista modern szubjektivizmussal.

Bakos Tamás képei kétségkívül maiak, olyan értelemben, hogy a századforduló utáni, 1920 körüli, éppen a Jugendstillel szemben létrejött konstruktív törekvések társadalmi vonatkozású gondolataitól, és a hatvanas évek kinetikus-strukturalista áramlatának kozmikus ihletettségétől nem idegenek. Az utóbbira emlékeztetnek leginkább, annak ellenére, hogy építményei esetleges, organikus formákból esetleges és mégis törvényszerű képződményeket hoznak létre Bakos Tamás művei nem nyitottak, utánozhatóak és folytathatóak, mint a strukturalizmus képviselőinek alkotásai, - hanem organikusan zárt, bár mozgásban lévő, egyéni kézjeggyel létrehozott rendszerek. Azt is mondhatnánk, hogy a neoavantgard egyik konformitásra hajló irányzatának sajátos változatát látja el a személyes mondanivaló díszeivel.

Kertjei öntörvényűek, de nem elzártak. Hidak vezetnek belőlük más kertek felé.

ÚJ ÍRÁS 1988

Kígyódomb /öntött papír, festék/
A Kút és a Hold /öntött papír, festék/
A domb és az üstökös /öntött papír, festék/
A kút sárkánya /öntött papír, festék/

A FAL

Az ország félt.Nagy, hatalmas sereg támadásától félt. Egyetlen megoldás kínálkozott az állandó rettegés ellen. Falat kell építeni határai mentén. Magas falat. És a fal épült. Éveken át, évtizedeken át.

A fal építésének hagyománya a rettegéssel együtt szállt apáról fiúra. A fal egyre magasabb lett, szinte az égig ért. Árnyéka lassan mindent beborított és elzárta a napot . A fal a vizek útját is elzárta. Nem ért be a termés, szárazság volt és hideg. Nem volt mit enni. Az emberek a vezetőket okolták de továbbra is rettegtek, és építették a falat.

A szomszédok nem értették csak sejtették a fal építésének okát. Nem láttak be a fal mögé, amely egyre magasodott. Kíváncsiságukat sértődöttség majd harag váltotta fel. Összefogtak és hatalmas sereget toboroztak a fal meghódítására. Évekig, évtizedekig próbálták megmászni, megfúrni sikertelenül. Sokan zuhantak vissza. Végül mégis bejutottak.

De már senkit sem találtak.

KÖVEK ÁLMA

Tudtad, hogy amikor leszáll az éj a kövek is álmodnak?

Álmaikban lebegnek, könnyedén szárnyalnak, ha lehet boldogan összefonódnak.

Majd eljön a hajnal.

Ők újra magányosan, súlyosan hallgatnak.

Ha jól figyelsz, felettük ágakba akadva, még láthatod tünékeny vágyaikat, álmaikat.

Kövek álma

Elveszett Éden

Vannak kertészek, akik az Édent kapják.

-Műveld, gondozd , tartsd meg csodáját –mondja az Úr, és a kertész buzgón hozzá is lát. Ápolja, rendben tartja, büszke rá, de egyszer megunja munkájának egyhangúságát.

Vannak kertészek, akik termékeny földet kapnak.

- Vesd be, ültess, nevelj fákat, bokrokat- mondja az Úr, és a kertész feltöri a szűz földet , ültet növényeket és várja fejlődésüket. Sokáig vár, de látja, hogy kertje soha nem érheti el az Éden csillogását.

És vannak kertészek, akik sivatagot kapnak.

-Tedd termékennyé-szól a hang,és a kertész hozzálát gigászi munkájához. De ereje kevés, és hamarosan úgy érzi,hogy lehetetlenre vállalkozott.

Ők hárman: a fennhéjázó, unott,

a türelmetlen, elégedetlen,

és az elkeseredett, reménytelen.

Ők nem tudnak egymással beszélni, ők nem tudnak együtt tenni, ők nem tudnak egymásnak segíteni.

Miattuk veszett el az Éden.