Elveszett Éden
Vannak kertészek, akik az Édent kapják.
-Műveld, gondozd , tartsd meg csodáját –mondja az Úr, és a kertész buzgón hozzá is lát. Ápolja, rendben tartja, büszke rá, de egyszer megunja munkájának egyhangúságát.
Vannak kertészek, akik termékeny földet kapnak.
- Vesd be, ültess, nevelj fákat, bokrokat- mondja az Úr, és a kertész feltöri a szűz földet , ültet növényeket és várja fejlődésüket. Sokáig vár, de látja, hogy kertje soha nem érheti el az Éden csillogását.
És vannak kertészek, akik sivatagot kapnak.
-Tedd termékennyé-szól a hang,és a kertész hozzálát gigászi munkájához. De ereje kevés, és hamarosan úgy érzi,hogy lehetetlenre vállalkozott.
Ők hárman: a fennhéjázó, unott,
a türelmetlen, elégedetlen,
és az elkeseredett, reménytelen.
Ők nem tudnak egymással beszélni, ők nem tudnak együtt tenni, ők nem tudnak egymásnak segíteni.
Miattuk veszett el az Éden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése